Érmelléki embermesék címmel jelent meg nemrég Sütő Éva Érmihályfalván élő újságíró legújabb kötete, mely a közeli tájegység településeinek történelmét, személyiségeit, műemlékeit, népszokásait, hagyományait, az ott élő emberek munkaszervezését, ünnep- és hétköznapjait, gondolkodásmódját, szellemi, érzelmi és tárgyi világát mutatja be. Amint a könyv előszavában találóan meg van fogalmazva, ez „szerelmes tájleírás hiányérzetekkel", hisz a szerző saját szülőföldjéről - erről a „csodálatos kis rezervátumról", ami már nem Magyarország, de még nem Erdély - ír benne nagy szeretettel, időnként azon keseregve, hogy a pár évtizede még megtartó erővel bíró régi hagyományok folyamatosan halványulnak, lassan kivesznek.
„Nehezek, de emberi léptékűek voltak ezek az idők. Mindennek Istentől és embertől jól kigondolt helye volt a paraszti világban, amelyeket századokon át nem bolygatott a változás szele. A dűlőutakat azért találta ki a Teremtő, hogy a kisfalvakat toronyirányt kösse össze egymással, ezáltal az embereket is. Őket is 'toronyirányt', vagyis Istenben, lélekben és a rögben vetett bizalomban. Ezek voltak a föld megtartó erejének alappillérei, amelyek akár egy nemzetet is képesek voltak minden sanyarúság ellenére röghöz kötni. Mert ha nem a diófa mögül kelt volna fel minden reggel a nap és nem az éradonyi földvár maradványai mögött nyugodott volna le, abba akár bele is lehetett volna pusztulni" - fogalmaz a szerző, aki egyebek mellett érzékletesen és részletekbe menő gondossággal mutatja be a hosszú falusi telek egyik legfontosabb közösségi eseményéhez, a disznótorhoz kötődő szokásokat, sőt, egy-egy mókás epizódot is felemleget, például amikor az egyik torban eldugták a már leölt állatot amíg a gazda a fogókkal pálinkázott.
Törődéssel és szeretettel idézi fel a hajdani érmelléki falvak bolondjait, a „bajdorákat", akik nem voltak közveszélyesek, de mindegyiküknek megvolt a maga hóbortja. Aggódik afölött, hogy manapság a hasonló „gyermeteg emberekre" már nem figyel a közösség - ha nincs mögöttük gondoskodó család, kirekesztetten, magányosan elkallódnak, sokan valahol elhagyatottan megfagynak vagy éhen vesznek.
Az Érmellék sajátos világát ábrázoló kötet bemutatója február 3-án, pénteken lesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti Demokrácia Központjában az Árpád (V. Lucaciu) utca 18. szám alatt 17 órától. A szerzővel Elek György újságíró beszélget, közreműködik továbbá Szabó János, az érmihályfalvi Móka Színház vezetője a Mi urunk a pénz című Ady-összeállítással.